Zen-e a zene?
Erre a kérdésre keresi – és a gyanú szerint meg is találja – a választ Vancsó Zoltán, nem-világhírű, magyar származású fotográfus, aki szeretettel várja a művészetek aktív gyakorlóit és passzív rajongóit, valamint a spiritualitás útkeresés totális útvesztőiben eltévedt gyanútlan áldozatokat.
Az est során a legendás ECM Records három ikonikus albumára készített nagyszabású vizuális trilógia kerül levetítésre – egyszeri alkalommal.
Utazásunk ezúttal Szlovákia hegyi csendjeibe, Ciprus izgalmasan nyugodt szigetére és Lengyelország lélekemelő tájaira vezet. A zeneszerzők: a norvég Jan Garbarek, a német Eberhard Weber, valamint az amerikai Oregon együttes. Utóbbi egyik alapítója, a nemrég elhunyt Ralph Towner emlékének ajánlja műveit a méltán népszerű(tlen) fotográfus-rendező.
Az esten lejátszásra kerülő zenékről
1. album | Jan Garbarek: Places (1978)
A Places szót Garbarek nem földrajzi helyekre, hanem belső lelki-tudati terekre értette. Az album darabjai inkább állapotokat, hangulatokat, érzelmi tereket neveznek meg. A trackcímek (Reflection, Entering, Going Places, Passing) is ezt sugallják: mozgás a külvilágból a belső világ felé.
Ez a lemez nem jazz, hanem hang-tájkép, átmenet Garbarek két fontos művészi korszaka között: a korai, intenzívebb, expresszívebb norvég free-jazz felől a későbbi, spirituálisabb, nordikus „kevesebb hang, több csend” stílus felé. Ezen az albumon hallható először igazán az, ami a 80-as években Garbarek védjegyévé vált: a jégszerű, tiszta szopránszaxofon, nagy térrel körülvéve – egyfajta meditatív minimalizmus.
Az album lényegében soundscape, még jóval azelőtt, hogy ez a fogalom elterjedt volna. Ez Garbarek egyik legmélyebb, „legcsendesebb” albuma — és sokak szerint az ECM-es „északi hangzás” egyik genezis-pontja. A lemez hossza: 48:25 perc.
2. album | Oregon: Oregon (1983)
Ez a lemez az Oregon tizedik stúdióalbuma, de első ECM-kiadványuk – ami azt jelenti, hogy a zenekar addigi akusztikus-világzenei megközelítése elektronikusan is telített textúrákkal bővült (pl. Towner Prophet-5 szintetizátora).
Az Oregon együttes a 70-es évek elején alakult az Egyesült Államokban, többek között Ralph Towner és Glen Moore hosszú ideje tartó zenészi barátságából nőtte ki magát. A formáció a jazzet, kamaramuzsikát és világzenei elemeket egyedi, gyakran improvizatív módon ötvözi.
Ez az album még a klasszikus négyes felállást mutatja (McCandless, Towner, Moore, Walcott), mielőtt Collin Walcott tragikusan elhunyt volna 1984-ben.
Az Oregon (1983) egy kulcsfontosságú album abban, hogyan illesztette az Oregon a jazz, a világzene és a kamaramuzsika elemeit egy atmoszférikus ECM-es hangzásba. A számcímek nem konkrét történeteket mesélnek el, hanem hangulati és képi kontextusokat teremtenek. A lemez összideje: 44:38 perc.
3. album | Eberhard Weber: The Following Morning (1977)
A lemez, amelyet 1976 augusztusában vettek fel a norvégiai Talent Studio-ban, Oslo-ban, erősen ambientes, kontemplatív zenei világot képvisel — kevesebb ritmikai impulzus, több színekre, árnyalatokra és atmoszférára épített hangzás jellemzi. Talán a legmeglepőbb, hogy ezen a felvételen nincsen dob, így a ritmika helyett a hangszínek, a hosszú tónusok, lassú ívek dominálnak.
A teljes album négy instrumentális tételből áll, mind Weber szerzeményei, összideje 40:48 perc.
A The Following Morning a lassúság és a meditáció művészete: nem a ritmikai lendületre, hanem a belső zenére, a textúrára és a hangszínek finom árnyalataira épít. A zongora és a basszus intim dialógusa, kiegészülve vonósokkal és fúvósokkal, tág hangteret hoz létre. A dobok hiánya tudatos esztétikai döntés, amely a hangzásbeli gazdagságot és a kontemplatív jelenlétet helyezi előtérbe. A kritikusok gyakran a lemez egyik legerősebb vonásaként emelik ki ezt a meditatív, időnként ambientbe hajló karaktert, amely a Weber–ECM együttműködés meghatározó dokumentumává teszi.
„Ha 15 éves koromban valaki megkérdezte volna, melyik egyetlen lemezt vinném magammal a lakatlan szigetre, nagyon jó eséllyel erre szavaztam volna. A fotográfiai világom mélyen gyökerezik Eberhard Weber kontemplatív zenei tájképeiben.” – emlékszik vissza Vancsó Zoltán, a magyar fotográfiai élet gond nélkül megkerülhető alakja.
Az esten bemutatásra kerülő fotókról
Valamennyi felvétel 2025-ben készült, digitális technikával, DSLR fényképezőgéppel. Összesen 570 kép kerül levetítésre. (194+198+178)
A Places képei egy négynapos szlovákiai utazás lenyomatai, elsősorban az Alacsony-Tátra Nemzeti Park területén és a környező településeken készültek.
A Cypregon fotófilmben Ciprus tájain haladunk keresztül-kasul: a tengerpartok vakító fényétől a hegyi falvak időtlen csendjén át az ismeretlen, kopár vidékek széljárta magányáig. A képek hét nap sűrű, mégis elillanó idejében születtek.
A The Following Morning albumhoz felhasznált képek az IMÁGÓ Fotótábor 2025-ös őszi turnusai alatt készültek Zakopane környékén – lévén, hogy a táborvezető titokban maga is fényképez, és nem csupán a résztvevők munkáit értékeli.
Mindhárom fotófilmben színes és fekete-fehér képek egyaránt megjelennek, ahogyan a fekvő és az álló formátumok is tudatos váltakozásban követik egymást. Ezek az elmozdulások nem pusztán formai játékok: dramaturgiai szerepet kapnak, és az éppen megszólaló zenei részletek dinamikájának, tágasságának/szűkösségének vagy épp a hangszerelésnek vizuális megfelelőivé válnak.
„Látom a zenét és hallom a képet.” – vallotta egyszer valahol Vancsó Zoltán.